Szabad vagy?

Réka
Mar 8, 2018
3 min read

Egy vicces és vulgáris Sickratman track nyomán, igazából úgy tenném fel a kérdést: Szabad-e vagy? Magáról a szabadság fogalmáról ahányan vagyunk annyiféle definíció létezik. Gyakorlatilag mindenről, hiszen a szavak csak jelek, a dekódolásuk az egyénen múlik. A szavak általi kommunikáció kapja manapság a legnagyobb hangsúlyt, mégis ez az amivel sokszor a legkevésbé tudjuk kifejezni magunkat. A finomabb energiák érzékelése kiesett a fókuszból, így picit kuszábbá vált minden. Szóval a rendszer jól ki van találva... ;)

....Szóval, hogy a kalandozásból visszatérjek. Én a lenyűgöző Nina Simone megfogalmazását érzem a legközelebb magamhoz:

Talán kijelenthetem, hogy nincs olyan területe az életnek ahol ne éreznénk félelmet.

Kaptunk egy hatalmas ajándékot. A szabad döntés joga a miénk. Bármit választhatunk, bárhogyan programozhatjuk az elménket. Nem kell egy jól megírt program alapján léteznünk, mint pl egy hangyának, lónak, vagy bármilyen más élőlénynek. ATYA ÉG, na ez a para! Eldönthetjük, hogy milyen gondolatokra fókuszálunk, választhatunk bármit , ami tudatosul bennünk. Hiszen csak a már ismert lehetőségek közül csemegézünk. Nyisd nagyra az érzékszerveid, próbálj ki olyat is amit eddig még nem, válassz félelem nélkül! Könnyítsünk a témán picit, jöjjön egy példa:

Világ életemben rengeteget írtam. Magamnak. Ez az én kis titkom volt, egy olyan dolog ami segít nekem feldolgozni minden történést az életemben. Ezt nem mertem felfedni senki előtt, nehogy azt gondolják, hogy teljesen elment az eszem. Plusz áh, hát az amit én írok nyilvánvalóan nem fog érdekelni senkit, ezt kudarcnak élném meg, szóval inkább megkímélem magam. Tehát elkönyveltem az egészet így.

Végül úgy döntöttem annyira ki akar belőlem bújni egy-egy gondolat, hogy nem bírom tovább. Legyen kudarc, legyen bármi, de ezt most ki kell adjam érzem. Megírom és nem érdekel, hogy mi lesz, így kb egy évvel ezelőtt ki merészeltem tenni az első blogbejegyzést ami az adott oldal legolvasottabb bejegyzése azóta is.

Tehát nálunk a döntés, a választás joga és mi újra és újra és újra akár egy végtelen spirál, mit választunk? Félelmet. A hiányállapotból fakadó gondolatainkat kapjuk el, szorítjuk jó erősen és duruzsoljuk magunknak: áh, nem fog menni, de mi van ha? Az összes lehetséges verziót végigpörgetjük, de azokra figyelünk igazán amelyek a bukás szelével érkeznek.

Miért? Miért is lehetne, hogy valami igazán jó sül ki a dolgokból? Hiszen olyan nehéz játék ez az élet és nekem senki nem adta meg hozzá a kódokat. Szóval inkább én is büntetem magam a negatív gondolataim tömkelegének beengedésével. YASSSS!! Szép munka, még meg is veregetem a vállam. (remélem érzed az iróniát, barátom)

Vissza a bejegyzés eleji kitérőmhöz, a szavak jelek stb. Nos azért nehéz dió a szavak szintjén kommunikálni, mert az érzések a belső megélések aligha fejezhetők ki ezen a szinten. Megpróbáljuk, sőt próbáljuk is meg kifejezni ezen a szinten. Viszont ne felejtsük el előbb megfigyelni, megismerni és megérezni a belső munkálatainkat. Mi mozgatja meg az agyam? Egy érzés. Honnan jön az az érzés? Próbáld meg felgöngyölíteni a szálakat, és őszintén megérezni mit súgsz magadnak belülről. Mit nyomsz el a félelmek hangjával? Kapcsolódás.

Azzal, hogy képes vagy visszatérni a forráshoz, és megérezni, "meghallani" a belső hangod, sokkal könnyedebbé válik a kommunikációd. Szavak szintjén is, illetve sokszor arra már nem is lesz szükség, hiszen ahogyan magaddal úgy másokkal is könnyedebben fogsz kapcsolódni. Amikor megengeded magadnak, hogy a félelmek helyett Te magad vezesd magad, könnyebben rátalálsz a harmóniára. Bizton állíthatom. Felemelő érzés :)