Versengés - az emberségesség gyilkosa

Réka
Nov 17, 2017
3 min read

Versengés. Az iskolától kezdve erre vagyunk „betanítva”: versenyezz!

A legjobbnak kell lenni, különben nem fogsz tudni kitűnni. Sikerült olyan jól kiképeznünk erre a felnövő generációkat, hogy azok szemrebbenés nélkül képesek átgázolni bárkin és bármin a céljaik érdekében. Az érzelmi intelligencia teljes hiánya csodálatosan kivehető.

Olyan szinten szűnt meg a szenzitivitásunk mások felé, ami lassan lassan félelmetes mértéket ölt. Elvárhatjuk azoktól akik ilyen kondíciók között nőttek fel, hogy felismerjék milyen veszélyes is ez a fajta életmód?

Veszélyes az egyénre és a társadalomra vetítve egyaránt.

Annyira messzire kerültünk az alapvető, egyetemes emberi értékek tiszteletben tartásától, aminél nem tudom, lehet-e messzebb kerülni (igazából tudom, hogy lehet ennél messzebb menni, de abba a verzióba bele sem merek gondolni).

Vakon vagyunk társadalmi szinten. Nem látunk összefüggéseket, nem tudunk elvonatkoztatni az ÉN-től. Vagyok ÉN és vannak MÁSOK/TÖBBIEK. Elvárjuk, hogy mindenki úgy viselkedjen, hogy ÉNnekem jó legyen, engem ne bántson stb. Ez eddig rendben is lehetne.

Lenne néhány kérdésem:

-Tényleg tudod, hogy mit szeretnél? -Tisztában vagy a saját értékeiddel? -Tisztában vagy az értékszemléleted környezetedre gyakorolt hatásaival? -Ha igen, elégedett vagy ezzel? -Minden apró részletével együtt?

Őszintén, mélyen magadnak bevallva gondold át ezeket a kérdéseket és a válaszaidat… Amíg magaddal nem vagy tisztában, mások sem fognak tudni jót tenni neked. Elvárni, elvárni és mindig csak elvárni nem vezet sehova. Kerekedj felül magadon. Magaddal szemben legyenek, egészséges elvárásaid és céljaid. Jól átgondolt és megfogalmazott célok. Lépésről lépésre haladva.

Sokkal nehezebb a saját személyemet ért kritikákat megfontolni, átgondolni és kiértékelni, mint másokat kritizálni. Mégis fényévekkel fontosabb az, hogy magadon dolgozz és gondolkodj. Egy egészséges szinten magadat, a saját személyedet meg tudd kérdőjelezni. Itt most nem materiális célokat kellene megfogalmazni. Ne akarj még egy diplomát, lakást, autót, designer cuccokat és új munkahelyet, vagy digitális nomádkodni, ne versenyezz! Mindezek a hangzatos dolgok hatalmas bullshitek, ha közben bolyongsz és nem tudod ki vagy. Mesterien lehet álcázni a „szart”, a legfénylőbb köntösbe fogod tudni bújtatni ez bizonyos. Még akár könyvet is írhatsz, és eladhatod magad, lehetsz Te a legsikeresebb. Kívülről.

A kérdés az, te beköltöznél egy kívülről gyönyörű, de belül omladozó és büdös házba anélkül, hogy aztán a belsőt és a külsőt összhangba hoznád?

Gondolom nem.

Vidd át ezt a gondolatot saját magadra. Lehetsz szép, tűnhetsz kedvesnek, okosnak és mindenféle pozitív jelzőkkel illetett embernek, de vajon a belsőd is olyan szép amilyennek mutatni akarod?

Merj lelkedben mezítelen lenni önmagad előtt, és amikor ezt a sallangoktól és fényezéstől mentes embert is képes vagy szeretni, és nem akarod másnak mutatni mint amilyen, akkor idővel a külvilág felé is meg fogod tudni mutatni az igazi valóságodat.

Felismerés és elismerés. Felismerni és elismerni a jó és rossz tulajdonágaidat, hogy mikre vagy büszke a személyedet illetőleg, és miken változtatnál.

Kívülről várjuk a megerősítést. Másoktól hallani, hogy jól csinálod, ügyes, kedves, okos, szép, értékes ember vagy. Oh IGEN. Amikor mások azt mondják akkor már én is elhiszem. Lehet, hogy valakin két kedveskedésem között átmegyek egy úthengerrel, de a két mosolygás alatt annyi pozitív megerősítést gyűjtöttem be magamnak, hogy kit érdekel az úthengeres történet?!

Isszuk a rólunk/nekünk szóló magasztos szavakat. Valósággal fürdőzünk benne egy pohár pezsgővel és elhisszük. Igen, fasza gyerek vagyok! Amikor a tudatalattink bepiszkál, és derengeni kezd az úthenger meg akin átmentünk rajta akkor feszültté válunk, ingerültek leszünk. Majd gyorsan keresünk valakit akinek megint eladhatjuk a fényes oldalunkat, aki majd jól megsimogatja a fejünket, megveregeti a vállunkat és bizonyosságot ad arról. Fasza gyerek vagyok.

Ez az ördögi mókuskerék. Olyan végeláthatatlan mókuskerék amibe saját magunkat hajtjuk. Így éljük le az életünket, nem csak az emberi kapcsolataink szintjén, hanem minden téren.

Az én szótáramban a siker nem anyagi bőséget jelent. Sikeresnek azokat tartom akik tisztában vannak a saját személyükkel. Képesek megkérdőjelezni magukat és nem másoktól várják a megerősítést. Azok akik ön-azonosak idővel anyagilag is sikeresek lesznek, de ami ennél fontosabb, hogy ezen az úton nem fognak átgázolni másokon. A személyiségük validációja érdekében nem tesznek külön erőfeszítéseket, mert nem kell megjátszaniuk magukat. Felismerik, hogy nem a versengéstől és a másik legyőzésétől lesznek ők jobbak vagy többek.