Engedni a változást

Azt hiszem aki egy kicsit is figyelmes a belső hangjára tudja mikor van jó helyen. Még azoknak is akik figyelmen kívül hagyják ezt, rengeteg jel bukkan fel azzal kapcsolatosan, hogy jó úton vannak-e épp.

Az ősz minden évben rizikós időszak. A legnagyobb váltások, változások az életemben, mindig ebben az időszakban történtek.

Mindez nem is csoda, hiszen ez a lelassulás, összegzés ideje. Ahogyan a természet is megáll, új köntösbe bújik, úgy változunk mi magunk is. Belülről.

Így én is éreztem magamban valamit motoszkálni. Változtatnom kell. Egyre több jelet kaptam ezzel kapcsolatban. Nem találtam a helyem igazán és azt az utat sem ahol konstruktívan tudnék tevékenykedni. Napról napra merült fel bennem a kérdés: Hogyan? A válaszok viszont elmaradtak.

Egyre több testi tünete lett mindennek. A bennem lévő hatalmas kérdőjelek, az értetlenség, a túlhajszoltság. Elfogott az apátia, a nihil. Olyan mérhetetlen fáradtságot éreztem a testileg és szellemileg egyaránt, mint azelőtt soha. Úgy döntöttem magamban, hogy még bírom, még van tovább, majd eljön az idő amikor megengedhetem magamnak a pihenést, de ez még évek után sem az az időszak. Majd a testem szólt, és azt mondta elég. Nem működtek az izmaim, a legcsekélyebb hétköznapi erőkifejtéstől is remegett minden porcikám. Nem tudtam tollat fogni a kezembe, nem voltam képes keresztbe tenni a lábaimat, néhány perc sétától úgy éreztem magam mint aki mindenféle felkészülés nélkül futott 2-3 szigetkört. A memóriám is romokban hevert.

Itt tudatosult bennem, hogy mindennek van határa, akármilyen nehéz elfogadni, még nekem is. Hiszen, hogyan is lehetett volna yoga az amit addig csináltam, ha azzal közben többet ártottam magamnak, mint valaha?! Nem volt mit adjak másoknak, mert egyre jobban épültem le, minden szinten. Üres tálból, pedig hiába kínálnék meg bárkit is...

A Hold energiái

Akár még meglepő is lehetne, de persze, hogy nem az. Minden változás Újhold idején állt be az életemben. Az elhasznált, már nem tápláló energiák felbomlottak, hogy azokból új utak nyílhassanak. Itt is rengeteg természeti analógia jut eszembe. Ugyanis azt jól megtanultam már, semmi nem vész el, csak átalakul.

Sok sok rovar, az egykori csúfnak tartott kukac gúnyáját lebontja, bebábozódik.

A bebábozódott időszakban pedig valami hihetetlen dolog történik. Az addigi kötések felbomlanak, gyakorlatilag atomjaira hullik a rovar, alkotórészei teljesen más formában újra kapcsolódnak egymással, így lesz belőlük később egy csodás lepke, vagy bármi más. Szóval velem is valami ilyesmi történt. Az addig megszokott életem egyik napról a másikra teljesen felborult. Dec. 18án, Újhold napján csúcsosodott ki minden, ami addig érett. Kikerültem abból a környezetből ami addig kitöltötte a mindennapjaimat. Nem csoda, hogy így alakult, hiszen már nem tudtunk konstruktívan együttműködni, ezzel pedig semmi gond. Elfogadtam és megértettem.

Felszabadulás

Olyan mérhetetlen nyugalmat és felszabadulást kaptam attól, hogy végül a sors alakította, hogy megtörténjen az amit legbelül mindenki érzett aki részese volt mindennek, hogy azt el sem tudom mondani. Végre lett időm magamra, a yoga visszakapta az értelmét, újra rátaláltam az ahimsa-ra, a nem ártás elvére. Az első néhány napban igazán élveztem az időt amit magammal tölthetek, a lehetőséget, hogy értékelhessem azt ami körbevesz.

Visszaesés

Szóval egyik pillanatról a másikra lett időm, nem is akármennyi. Temérdek. A nap minden egyes perce az enyém volt, minden áldott nap. Jézusom!! Én most nem csinálok semmit, haszontalan vagyok. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak bennem. Megint nem találtam a helyem. Megértés

Néhány újabb szenvedéssel teli nap után elfogadtam, hogy mi a dolgom most. A gyógyulás és az, hogy megengedem magamnak a "semmit tevést" a henyélést, azt, hogy tényleg azzal töltsem az időm amire a testemnek és a lelkemnek szüksége van. Néhány nap után megengedtem magamnak, hogy feküdjek délután 4-ig, vagy akár egész nap. Gondolkozzak a jövőbeni terveimen és azon, hogy mit hogyan szeretnék és mindez hogyan tud majd megvalósulni. Elengedtem a görcsös ragaszkodást dolgokhoz, és a magammal szemben felállított kemény elvárásokat is. Ezáltal olyan utak nyíltak meg előttem amikre sosem gondoltam volna. Mondhatnám, hogy teljesen megváltoztam, de nem. Nem változtam meg és a körülményeim sem. Szimplán elengedtem magamból azokat az energiákat melyek már nem szolgálnak tovább, ezzel pedig szabad utat engedtem olyan új dolgok születésének amik majd segíthetnek az utamon. Hatalmas lecke volt számomra mindez, és tudom, nekem legtöbbször egy tanítás nem elég ahhoz, hogy megtanuljam a leckét. Viszont most, olyan inspirációt kaptam azáltal, hogy hagyom folyamatosan tisztulni magam, amit már nagyon rég.

Légy tudatos és figyelmes a belső hangodra. Ne engedd, hogy külső hatások annyira a hatalmába kerítsenek, hogy megfeledkezz a saját fényed fontosságáról. Élvezd az életet, fogd fel játékként és játssz!

Szép napot! R.

#törődés #harmónia #odafigyelés #meditáció #jóga #énidő