Kézzel készült csodák 1.

Újra teret kapnak a kézzel készült termékek, aminek én személy szerint nagy rajongója vagyok.

Ezen dolgok iránti vonzalmam régre nyúlik vissza és nem máshoz köthető, mint a végtelenségig imádott szüleimhez. Az első igazi családi karácsonyukkor, ahol én még bőven, éppen érő petesejtecske lehettem, karácsonyfadíszek híján a két fiatal szülő fogta magát, kiment az erdőbe, végtelen mennyiségű tobozt gyűjteni, hogy abból később anya különféle arcú, hajszínű és sapkájú babákat készítsen fadísz gyanánt. Az égősor mellé csak ezek és zsákvászon masnik kerültek a fára. Mindezt azért tették, hogy az akkor még magáról mit sem tudó csöppnyi (azóta hatalmas férfi emberé érett) egyetlen testvérem első karácsonya, igazi karácsony lehessen. (bárcsak lenne róla fotó..) Ez csak egy példa az ezer közül ami a kezük nyomát dicséri.

Anya varrt ruhákat, babákat, babaruhát és mindenféle adott ünnepnek megfelelő koszorút és különféle díszeket készítettünk stb. Apa pedig barkácsolt és barkácsolt folyton. Kerti székeket, a kedvencem pedig egy anya által letört indexkar pontosan kifaragott másolata, fából. (igen, egy autóban található irányjelző kar amit a kanyarodási szánék jelzése közben anya lazán le is tört...:D).

Ami engem igazán megfog ezekben a saját készítésű termékekben, az pedig szinte egyértelmű. Szeretettel készültek. Az adott autót is betolhattuk volna egy szerelőhöz, hogy hé Feri csináld már meg amit az asszony összeszerencsétlenkedett, de nem. Szentelünk annyi időt és energiát a másikra, hogy kijavítunk bizonyos dolgokat neki, illetve készítünk valamit. A gyártósoron ülő néni/bácsi aki éhbérért valahol ázsiában vagy afrikában éhesen robotolva varrja a 999. ugyanolyan pólót, amit én majd 3990Ft-ért boldogan megvásárolok egy plázában... szóval az a gyártósori munkás (emberi robot) nem hiszem, hogy arra gondol közben, hogy nekem ez milyen jól fog állni, és mennyire hasznát fogom venni. Nem is fogom hasznát venni, mert a 15. darab lesz a polcomon, ugyanolyan értéktelen, mint bármelyik másik.

Azt ami szeretettel és odaadással készült, sokkal boldogabban és nagyobb odafigyeléssel használom.

Mindezzel, nem azt mondom, hogy én nem vásárolok plázában soha, vagy nem látom az előnyeit annak a verziónak is. Tény és való, hogy vannak. Itt is a mértékletesség az ami szerintem fontos.

Cserébe, ha a vásárlásommal olyan embereket tudok támogatni akik nem tömegtermelésre hajtanak, és szívből csinálják amit csinálnak, akkor lehetőségeimhez adottan sokkal inkább adom nekik a pénzem, amit a munkaórákkal eltöltött idővel kerestem, mint egy multicégnek, ahol a profitot nem a kétkezi munkás és az eladó kapja meg, hanem a rendszer kizsákmányolója..

Megadom a tiszteletet azoknak akik idejüket és energiájukat, minden szeretetüket arra szánják, hogy alkossanak valamit amivel másoknak örömet tudnak szerezni.

Nem alkudozom az árban, és tiszteletben tartom azt, hogy ők is emberek, tehát nem telefonálok és nem irkálok este 8után és ünnepnapokon, illetve hétvégén azzal, hogy szeretnék egy ilyen ékszert, táskát, pólót, krémet, bármit lehetőleg 5 perccel ezelőttre.

Hálás vagyok, hogy szüleim megtanítottak arra, milyen fontosak ezek a dolgok, az emberi kapcsolatainkat is sokkal szorosabbá és harmonikusabbá teszik. Illetve hálás vagyok, hogy az ismerettségi- és baráti körömben nem egy olyan emberrel áldott meg a sors akik kézzel készült gyöngyszemeikkel kápráztatnak el sokakat.

A következő bejegyzésben őket ismerhetitek majd meg.

Én már nagyon várom, hogy írhassak róluk :)

Szép napot! R.