Zavar a tökéletlenség? - 2.rész

Az előző részben felvetődött, mekkora frusztriációt szül bennünk a tökéletességre való törekvés, mert az már elvárásként van jelen az életünkben. A mindennapjaink ennek hajszolásáról szólnak, a munkahelyünkön és rengetegszer még a saját otthonunkban is. Nincs nyugalom, nincs leeresztés. A tökéletesség utáni vágy nem belső motivációnk, hanem egy évtizedek alatt jól belénk nevelt külső motiváció. Tökéletesnek kellett lenni az óvodában, az iskolákban és szépen lassan az élet minden területén.

Belénk épült ez az egészségtelen világkép és gondolkodás, nem csoda, hogy nyomasztó. Bármilyen nyomás megváltoztatja a hozzáállásunk és viselkedésünk a dolgokhoz. Feszít belülről, ingerült vagy magaddal és másokkal szemben is. Nem sikerülhet minden tökéletesen, ráadásul a tökéletesség teljesen szubjektív. Külső motiváció gyanánt, nem magunknak akarunk tökéletesek lenni vagy tökéleteset tenni, hanem másoknak, így a dolgunk még nehezebb.

Mit tehetsz mindezek ellen?

Mondhatnám a klasszikus példát: "Vedd be a leszarom tablettát.", de tudjuk jól, hogy a tabletták csak tüneti kezelésre alkalmazhatók kisebb-nagyobb sikerrel. Azok kezelése pedig csak ideig-óráig működik. Cserébe, amikor elmúlik a tüneti kezelés hatása, lavinaként dupla dózisban omlik ránk a probléma, ismét.

Engedd el magad, ez iszonyatosan nehéz. Figyeld meg a saját gondolataid és érzéseid.

Egy kis ideig csak megfigyelője próbálj lenni mindennek ami körbevesz. Amikor elég figyelmes vagy magadra és a környezetedre, rá fogsz jönni idővel, hogy az egész egy nagy cirkusz. Bohócok vagyunk, hogy hajszoljuk az életet, a tökéletességet és álcázni próbáljuk azt ami nem az.

Fogadd el, hogy esendő vagy és mindenki más is az. Lehetőség végtelen számban van jelen minden pillanatban, akár hibalehetőség is. Én nem feltétlenül hívnám ezeket hibáknak, hiszen minden egyes lépés vezet valahova. Ez folyamatos döntések sorozata, kiválasztunk a felismert lehetőségeink közül egyet ami alapján haladunk. Melyik tejet veszem le a polcról, milyen ruhát veszek fel, hova ülök a villamoson, melyik utcákon megyek végig, hogy elérjek A-ból B-be. Ezek mind mind döntések, egyszerű, egyetlen pillanat töredéke alatt meghozott döntések, amik észrevétlenek maradnak számunkra. Bármit választunk ki a felismert lehetőségek tárházából, biztosan tapasztalunk általa. Némely segíteni fog ráébrednünk arra, hogy nem azon az úton vagyunk amin lenni szeretnénk, mások pedig megerősítenek bennünket abban, hogy a helyünkön vagyunk. Minden verzió hasznos. Minél jobban figyelsz, és mellőzöd a "hibáktól" való félelmed szülte romboló gondolatokat, annál többféle lehetőséget fogsz észrevenni magad körül. Annál közelebb kerülsz majd ahhoz, hogy a hozzád legközelebb álló lehetőséget tudd kiválasztani.

A tökéletességgel kapcsolatos frusztrációt az szüli ahogyan ezt a szót, mint jelet hogyan értelmezzük. Egyetlen kimenetelt fogadunk el. Mégpedig azt, amit mi előre elképzeltünk, ha az megvalósul egy folyamat végén az a tökéletes. Amikor másként alakul, azt kudarcként éljük meg, mert a bennünk élő tökéletes kép, mint elvárás élt bennünk. Elvárások nélküli lét egy sokkal könnyedebb és sokszor sikeresebb út tud lenni, ha tudatosan használjuk. Legyen cél, de ahelyett, hogy azt ketrecbe zárnánk és csak egy kimenetelt fogadnánk el jónak vagy tökéletesnek, engedjünk a folyamatoknak. Folyamatos változásban élünk, így butaság valamit pontról pontra előre eltervezni és görcsösen ragaszkodni ahhoz. Alkalmazkodás és nem magunkba roskadás vagy idegroham!!

Mások háza táján sepregetni felesleges. Saját magunkra kell ebből a szempontból odafigyelni és felismerni a bennünk zajló folyamatokat, illetve megálljt parancsolni azoknak a reakcióinknak amit a frusztráció szült. Ezáltal embertársainkkal is sokkal finomabban kommunikálunk majd. Idővel nem fogod magad felbosszantani mások gorombaságán, hiszen tudod, hogy az nem a te problémát. Segíteni pedig csak azokon tudunk, akik szeretnék és hagyják.

Engedd magad szabadon, ne a félelmeid és az elvárások rabjaként élj. Tanulj meg bármin nevetni! Felszabadító érzés egy abban a pillanatban, amikor azt érzed, tényleg a legmélyebb mélység trónján ül egy hatalmas kacagásban kitörni, magunkon és a körülményeken nevetni. Ezután könnyebb tisztább fejjel, nyugodtan nekilátni a továbbiaknak.

Engedd meg magadnak a pihenést, olykor a lustaságot is. Szállj ki a mókuskerékből, figyelj a gondolataidra és csípd nyakon azokat amik a félelmek miatt ütötték fel a fejüket.

Lelkedben légy mindig szabad!

Szép napot! R.