Tükröm, tükröd

Miért nem tanítják meg az iskolában, hogy szeresd önmagad és azt, hogy ez miért fontos.? A csapból is ez folyik. Nincs olyan ember aki ne hallotta volna még ezeket a mondatokat. Javarészt kétféle reakcióval találkozom: - „Jaj hagyjuk már ezt a bullshitet.” – „Ó igen ez a legfontosabb dolog a világon.” Fontos dolog az, hogy szeressük önmagunkat. Ami viszont még ennél is fontosabb, hogy hogyan értelmezem ezt az egészet.

Lehet egyik végletből a másikba esni, ahogyan az erre adott válaszok is jól mutatják. Az, hogy mindent eleve elutasítok ami nekem épp nem felel meg, nem egyenlő az önmagam szeretetével.

Következetesség.

Azzal, hogy szeretem önmagamat esélyt adok arra, hogy bizonyos dolgokat megtapasztaljak. Akár olyanokat is amik eleinte nem fénylenek, mint az arany. Ezeken keresztül pedig általában jóval nagyobb fejlődést érünk el, mintha mindig a kényelmes helyzeteket választanánk. Megismerjük a határainkat, sőt tágabbá is válnak ezek a bizonyos határok. Felfedezünk magunkban új készségeket, képességeket.

Rengeteg olyan dolgot ismersz meg magadról amiket eddig a kényelmes utad során tök jól elrejtettél. Mindezen újonnan felfedezett pozitív dolgtól eltelve akár még fényesebben ragyogónak is gondolhatjuk magunkat. Itt kellene vigyázni!

A nehéznek tűnő út nem csak és kizárólag jó dolgokat tár fel előttünk magunkról. Amint elég bátor vagy és tudatos arra, hogy beismerd, illetve mások előtt is ki merd mondani: „Tévedtem.” , elindulhatsz azon az úton ahol megengeded magadnak, hogy a sötét oldaladdal is találkozz. Engedd ki a lukból ahol eddig rejtegetted, ahonnan néha néha kikacsintott anélkül, hogy te ezt észrevetted volna. Minél többször figyeled meg a saját viselkedésed és gondolataid, majd később el is fogadod azokat amik ellentmondást szülnek, változtatni tudsz majd rajtuk. Iszonyú nehéz dolgok ezek.

A folyamat nem áll meg ott, hogy magadban elemzed ezeket a dolgokat. Minél több ember elé akarsz tükröt tartani, annál inkább tudatosan hagyd, hogy eléd is tükröt tarthassanak. Ne vágj vissza, ne zárkózz be azért mert valaki épp a te belső sötétségedre akarja felhívni a figyelmedet, legtöbbször nem is tudatosan. Az, hogy szeretem magamat azt jelenti, hogy engedem a személyes fejlődésemet ami göröngyös út. Bizonyos szinten hagyom azt is, hogy mások belefolyjanak ebbe. Mégpedig azzal, hogy amikor valaki egészséges és értelmes kritikát fogalmaz meg velem kapcsolatban azt először is elfogadom és átgondolom. Innentől kezdve még mindig gondolhatom azt, hogy áh ez hülyeség, vagy akár azt is, hogy ahha! ennek van valami alapja.

Amellett, hogy megbízol saját magadban, kérdőjelezd is meg a személyiséged és engedd másoknak is, hogy megkérdőjelezzenek. Végtelenül fontos az, hogy biztosan olyan emberekkel vedd körül magad akiknek adsz a szavára. Lojalitás magunkkal és másokkal szemben is. Vékony a határ, könnyű átesni a ló túlsó oldalára. Nem is baj, ha ez megtörténik. Felismerve tanulsz belőle és nem követed el megint ugyanazt a hibát (remélhetőleg elsőre).

Miért tartom fontosnak mindezt? Amíg nem vagy képes szeretni magad, úgy ahogy vagy, tudatosítva azt, hogy még mindig van min dolgozni, addig másokkal sem fogsz tudni igazi kapcsolatot kialakítani. Fényezhetjük magunkat ideig, óráig mások előtt, eladhatjuk magunkat jónak, menőnek, intelligensnek és empatikusnak vagy elfogadónak is akár. Ez a lufi viszont könnyen kipukkadhat akkor amikor valakivel mélyebb kapcsolatot kezdesz kialakítani. Lehet ez akár baráti vagy szerelmi kapcsolat. Az akit közel engedsz magadhoz akarva akaratlanul is beléd fog látni.

Aki tisztában van saját magával az engedi ezt. Megengedi, hogy a másik lássa azt is amikor még saját maga számára is szörnyű ember.

Miért?

Mert tudod, hogy benned is vannak ilyen részek. Vágyunk az elfogadásra és arra, hogy megoszthassuk önmagunkat másokkal. Mindezek tudatában képes vagy elfogadni és szeretni a másikat akkor is amikor megmutatja az árnyoldalait is. Az, hogy ezekben a pillanatokban nem zúdítod rá a sötétségét és nem élezed ki erre a hangulatot, a tisztelet jele. Tiszteled azért, mert meg merte neked mutatni magát, hiszen tudjuk milyen nehéz ez, mert mi van, ha akkor már nem fog szeretni, ha nem széles a mosolyom mindig?? Ha így van akkor valószínű nem ő az aki barát vagy társ lesz az életedben. Ne bánd, ne haragudj.

Azért fontosak a mély emberi kapcsolatok, hogy azokat a magunkban jól rejtegetett negatívumokat megmutathassuk. Van amiről talán kiderül, hogy nem is negatívum. Van amiről pedig kiderül, hogy bizony az és dolgozni kell rajta, ha változást szeretnénk. Rengeteget számít, hogy van mellettünk olyan akire támaszkodhatunk ezekben az önmunkálatokban. Akinek hagyjuk, hogy tükröt tartson elénk.

Ezek a folyamatok pedig akkor működhetnek egészségesen, ha viszonzásra találnak. Tehát ne elvárjuk a másiktól a támogatást, hanem mi magunk is cselekedjünk ennek megfelelően.

Szép napot! R.